Lakáskiürítés a devizahiteles törvény hatálya alatt.

Frissítve: 9 órával ezelőtt
2026. november 10-én rendőri közreműködéssel ürítettek ki egy lakást egy devizahiteles végrehajtási ügyben. Az adós az árverést megelőző napon írásban, valamint a a helyszínen szóban is jelezte, hogy álláspontja szerint a 2026.évi XVI. törvény tiltja ezt az intézkedést. A lakást ennek ellenére - rendőrség közreműködésével - kiürítették, a laktos elvégezte a zárcserét, majd az árverési vevő birtokába adták azt.

❓ Megengedi-e a devizahiteles törvény a kényszerű birtokbaadást, ha az árverés már lezárult?
A végrehajtó júniusban - a DH26 törvény szerinti szünetelés miatt - még az akkor kitűzött birtokbaadás elmaradásáról intézkedett. Az árverési vevő mint egyéb érdekelt ezt megtámadta, majd a bíróság a jegyzőkönyvet megsemmisítette. Indokolása szerint a birtokbaadás az árverés olyan „utócselekménye”, amelyet szünetelő ügyben is foganatosítani kell.
A devizahiteles törvény 3. § (2) bekezdése egyértelmű főszabályt állapít meg. A törvény hatálya alá tartozó végrehajtási ügyben a felsorolt kivételektől eltekintve „eljárási cselekmény, intézkedés nem foganatosítható”.
Álláspontom szerint az árverési utócselekményként való minősítés önmagában nem ad felhatalmazást a birtokbaadás foganatosítására.
A 2026. évi XVI. törvény általános indokolása szerint a jogalkotó azért állította le átmenetileg az érintett végrehajtásokat és rendelte el a folyamatban lévő perek hivatalbóli felfüggesztését, hogy a devizahiteles fogyasztói szerződések jogkövetkezményeit rendező szabályokat felülvizsgálhassa. Az érintett eljárások folytatását a felülvizsgálat után, külön törvényben meghatározott feltételekhez kötötte.
A mostani ügyben a bíróság álláspontja szerint szerint a végrehajtó ezeket az utócselekményeket „köteles akkor is foganatosítani, ha az ügy a DH26 tv. hatálya alá tartozik.” A bíróság tehát elfogadta, hogy az ügy a devizahiteles törvény alapján szünetel, a kényszerű birtokbaadást azonban kivonta az intézkedési tilalom alól. Álláspontom szerint a törvényben meghatározott kivételek köre bírói értelmezéssel nem bővíthető olyan intézkedéssel, amelynek során az érintettet rendőri közreműködéssel távolítják el a lakásából.
Végrehajtási kifogás keretében kértük a kényszerintézkedés megsemmisítését és a kiürítés előtti birtokállapot helyreállítását.
A Vht. 217. § (1) bekezdése alapján már a lakáskiürítés előtt megtámadtuk az azt kitűző végrehajtói intézkedést. A kiürítést követően a kifogást kiegészítettük, és kértük, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság semmisítse meg a kifogásolt intézkedést, és intézkedjen a kiürítés előtti birtokállapot helyreállításáról, hogy az érintett visszakerülhessen a lakás birtokába. A lényegesen jogszabálysértő végrehajtói intézkedés megsemmisítéséről a Vht. 217/A. § (5) bekezdése rendelkezik.
Rendkívüli vizsgálatot kértünk az SZTFH Elnökénél a lakáskiürítés, valamint a végrehajtó-helyettes eljárási jogosultsága miatt!
A november 10-i lakáskiürítés ügyében kértük, hogy az SZTFH elnöke kezdeményezze a 0464.V.2588/2019. számú végrehajtási ügyben megjelölt körülmények rendkívüli vizsgálatát a 11/2025. (XI. 26.) SZTFH rendelet 8. § (3) bekezdése alapján. Kértem továbbá megvizsgálni a rendelet 6. §-a szerinti témavizsgálat kezdeményezését is annak feltárására, hogy más végrehajtóknál is előfordult-e, hogy a 2026. évi XVI. törvény hatálya alá tartozó ügyben az árverést követő birtokbaadást. Kértük külön témavizsgálatban ellenőrizni több végrehajtói iroda gyakorlatát abban a kérdésben is, hogy a végrehajtó-helyettesek milyen minőségben és milyen jogalapon tartanak hagyományos ingóárverést, készítenek vagy írnak alá árverési jegyzőkönyvet, foganatosítanak ingatlan-birtokbaadást, illetve járnak el meghatározott cselekmény végrehajtása során.A Vht. 240/D. § (1) bekezdése alapján ugyanis a végrehajtó-helyettes ingatlan birtokbaadását nem foganatosíthatja
Egyedi esetről van szó, vagy kialakult gyakorlat?
Azt is kértük feltárni, hogy egyedi esetről vagy több végrehajtói irodánál követett gyakorlatról van-e szó. Az SZTFH elnökét a Vht. 231. § (1) bekezdés b)–d) pontjaira hivatkozva arra kértük, hogy kérjen soron kívüli tájékoztatást a Kartól. Arra várunk választ, hogy más szünetelő devizahiteles ügyekben is elegendő jogalapnak tekintették-e a szünetelést rögzítő jegyzőkönyv megtámadását vagy megsemmisítését a lakás kiürítéséhez. Azt is kértük megvizsgálni, hogy ezekben az ügyekben a végrehajtók
ellenőrizték-e a törvényi tilalom megszűnését vagy az adott intézkedésre alkalmazható törvényi kivétel fennállását.
A végrehajtó júniusban maga hivatkozott a törvényi tilalomra
A végrehajtó eredetileg 2026. június 17-re tűzte ki a birtokbaadást. Június 10-én hatályba lépett a 2026. évi XVI. törvény, amely az érintett devizahiteles végrehajtási ügyekben főszabály szerint megtiltotta az eljárási cselekmények és intézkedések foganatosítását. A végrehajtó jegyzőkönyvben közölte, hogy a szünetelés miatt a kitűzött birtokbaadás elmarad. Az árverési vevő végrehajtási kifogással támadta meg ezt az intézkedést. A kifogás bíróság elé terjesztésekor a végrehajtó maga is azt az álláspontot képviselte, hogy a törvény akadályozza az eljárás folytatását.
A bíróság indokolása szerint a szünetelésre hivatkozva a birtokbaadást nem lehetett mellőzni.
A bíróság augusztusi végzésében abból indult ki, hogy az árverést a törvény hatálybalépése előtt megtartották, a vevő a teljes vételárat megfizette, és az árverési jegyzőkönyv ellen nem nyújtottak be jogorvoslatot. Az árverést ezért befejezettnek tekintette. A birtokbaadást az árverés olyan utócselekményének minősítette, amelyre szerinte a törvényi tilalom már nem terjed ki.
A devizahiteles törvény 3. § (2) bekezdése egyértelmű főszabályt állapít meg. A törvény hatálya alá tartozó végrehajtási ügyben a felsorolt kivételektől eltekintve „eljárási cselekmény, intézkedés nem foganatosítható”. A bíróság által hivatkozott (3) és (4) bekezdés az árverési vételár megfizetésének, illetve visszaigénylésének egyes eseteit szabályozza. A már lezárt árverést követő kényszerű birtokbaadást a törvény egyik kivételként sem nevesíti.
Az árverés lezárása és az ingatlan tényleges birtokbaadása két külön jogi esemény. A vevő megszerzett tulajdonjoga fennmaradhat úgy is, hogy a birtokbaadás foganatosításával a törvény szerint várni kell. A bírósági végrehajtásról szóló törvény maga szabályozza, hogy a végrehajtó az árverési vevő kérelmére, szükség esetén rendőri közreműködéssel intézkedik a birtokbaadás iránt.
Miért nem vitatta a bírósági titkár döntését a végrehajtó?
A végrehajtónak a Vht. 218. § (2) bekezdés a) pontja alapján önálló fellebbezési joga volt, tekintetel arra, hogy az árverési vevő az ő intézkedését támadta meg. Fellebbezésében vitathatta volna a bíróság azon jogértelmezését, amely szerint a lezárt árverést követő kényszerű birtokbaadásra nem terjed ki a törvényi tilalom. Ehhez érdemi érvet adott a Kúria Pfv.I.20.690/2023/9. számú határozata, amely egy másik moratórium alkalmazásakor a birtokbaadást az ingatlan-végrehajtási eljárás részének tekintette.
Egy másik esetben a végrehajtó arra hivatkozott, hogy a jogerős árverés után külön eljárásban kért kiürítés már tulajdonjogon alapuló igény érvényesítése. A törvényszék ennek ellenére alkalmazta a törvényi tilalmat.
A Székesfehérvári Törvényszék a 2026. október 5-én hozott, 1.Pkf.427/2026/3. számú másodfokú végzésében megállapította, hogy a lakás kiürítésére irányuló végrehajtás 2026. június 10-től szünetel. Az indokolás kimondja:
„A szünetelés pedig azzal a következménnyel jár, hogy a külön törvényben meghatározott intézkedésig eljárási cselekmény, intézkedés nem foganatosítható […]”
A törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rendőri közreműködéssel történő kiürítést elrendelő elsőfokú végzés hatálytalan. A járásbíróságnak a szünetelést kellett volna megállapítania, és erről értesítenie a feleket, valamint a végrehajtót.
A döntés indokolása a törvény célját is kifejti. A jogalkotó a devizahiteles szerződések jogkövetkezményeinek felülvizsgálatáig meg akarta előzni, hogy a fogyasztót „hátrányos, visszafordíthatatlan változás” érje. A törvényszék szerint a későbbi elszámolás az ingatlant is érintheti, ezért indokolt, hogy az új szabályok elfogadásáig „az ingatlan tulajdonjogán alapuló birtokviszonyaiban […] ne történjen változás”. A jogerős árverés ténye tehát abban az ügyben nem zárta ki, hogy a törvény a lakás tényleges birtokát továbbra is védje.
A november 10-i kiürítést érintő végrehajtási kifogásunkkal kapcsolatban e sorok írásáig nem kaptunk tájékoztatást a végrehajtótól. A kért iratmásolatokat sem küldte meg. A rendelkezésünkre álló iratokból egyelőre nem derül ki, hogy fellebbezett-e. Ha nem élt ezzel a jogával, indokolt tisztázni, miért nem vitte másodfokra azt a jogkérdést, amelyben korábban maga is a törvényi tilalom mellett érvelt, és milyen jogalapra hivatkozva tűzte ki végül a november 10-i birtokbaadást.
A Kúria a birtokbaadást végrehajtási cselekménynek minősítette
A Kúria a Pfv.I.20.690/2023/9. számú határozatának [29]–[32] bekezdésében kimondta, hogy az árverési vevő birtokba lépéséhez szükséges cselekmények foganatosítása a végrehajtó feladata, és „a birtokba adási eljárás az ingatlan-árverésre vonatkozó végrehajtási eljárás része” Abban az ügyben a moratórium a birtokbaadást is megakasztotta, noha a vevő tulajdonjogát már bejegyezték.
Az „utócselekmény” szó a birtokbaadás helyét jelöli az árverést követő eljárásban. Attól, hogy később történik, a lakás kiürítése és átadása továbbra is a végrehajtó által foganatosított kényszercselekmény. Ebben az ügyben a törvényi védelem éppen annál az intézkedésnél veszítette el a hatását, amelynek következtében az érintett elvesztette az otthona birtokát. Ezért tartom az ügyet különösen súlyosnak.
A birtokbaadás jogi minősítése a mostani ügyben is döntő. Az, hogy a birtokbaadás az árverést követi, nem változtat azona tényen, hogy végrehajtási cselekmény. Álláspontom szerint ezért a 2026. évi XVI. törvény 3. § (2) bekezdésében foglalt tilalom a kiürítéssel járó birtokbaadásra is kiterjed. Az „utócselekmény” minősítés önmagában nem teremt kivételt a törvényi tilalom alól.
A végrehajtó- helyettes eljárási jogosultsága
A november 10-i birtokbaadást a végrehajtó -jelölt tűzte ki és a végzésre hivatkozva rendőri közreműködést kért. A helyszíni jegyzőkönyv szerint a kiürítésnél nem a bírósági végrehajtó foganatosította, hanem annak (nem végrehajtó) helyettese. Az érintett a helyszínen is hivatkozott a devizahiteles törvényre. A lakatos délben megkezdte a zárcserét.
A Vht. 240/D. § (1) bekezdése szerint a végrehajtó-helyettes az általános jogkörében ingatlan birtokbaadását nem foganatosíthatja.
A nyilvános MBVK-névjegyzékben az eljárás napján nem volt feltüntetve a végrehajtót helyettesítésének ténye a 464-es álláshely vonatkozásában.
A helyszíni jegyzőkönyv szerint a végrehajtó-helyettes 10:00 órakor kezdte meg az eljárást, 12:00 órakor pedig már megkezdődött a zárcsere. A Vht. 245. § (4) bekezdése előírja, hogy a Kar külön okirattal hívja fel az érintettet a helyettesítési feladatok ellátására. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar helyettesítésről szóló okiratán lévő időbélyeg szerint az elektronikus aláírás 2026.11.10 napján 12:16 perckor készült Dr. Takács Katalin hivatalvezető megbízásából . Tekintettel arra, hogy az eljárás kezdetéig a kirendelő okirat bizonyíthatóan nem érkezett meg - álláspontom szerint - a végrehajtónak, illetve helyettesének az eljárás elhalasztása felől kellett volna intézkednie.
A végrehajtási törvényhez fűzött nagykommentár (Lukács Tamás, Martinovics Bernadett, Schadl György, Udvary Sándor, Ujlaki Tamás) szerint:
Három feltétele van annak, hogy a végrehajtó-helyettes eljárhasson állandó
helyettesként:
a végrehajtó kérelmezze ezt a Kar hivatali szervétől,
a helyettesnek legyen legalább egyéves végrehajtó-helyettesi gyakorlata,
a Kar hivatali szerve az állandó helyettesek névjegyzékébe felvegye.
Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor a végrehajtó-helyettes nem
járhat el állandó helyettesként. Ebben az esetben csak egy másik végrehajtó tudja
helyettesíteni a távollévő végrehajtót.
Állásfoglalást kértünk a Magyar Bírósági Végrehajtói Kartól, hogy az önálló bírósági végrehajtói kinevezéssel nem rendelkező végrehajtó-helyettes a végrehajtó szabályszerű helyettesítése alatt jogosult-e
hagyományos ingóárverést tartani,
az eredeti árverési jegyzőkönyvet elkészíteni, illetve eljáróként aláírni,
ingatlant birtokba adni, szükség esetén rendőri közreműködéssel kiüríteni,
meghatározott cselekmény végrehajtását foganatosítani.
Ellenőrizte-e a rendőrség, hogy a végrehajtó-helyettes jogosult volt-e eljárni?
Ügyfelem előadása szerint a lakáskiürítés során több rendőr tartózkodott a helyszínen.
Megkereséssel éltünk a rendőrkapitányság felé is és kértük tájékoztatásukat a tekintetben, hogy a közreműködés előtt ellenőrizték-e a végrehajtóként eljáró személy aznap jogszerűen helyettesítette-e az önálló bírósági végrehajtót?
A BRFK X. kerületi Rendőrkapitányságától azt kérdeztük, hogy bemutatta-e a végrehajtó-helyettes a rendőrségnek a Vht. 245. § (4) bekezdése szerinti kari okiratot? Bemutatott-e a 6/2021. (X. 29.) SZTFH rendelet szerinti igazolványát; ha igen, annak típusát, számát és érvényességét rögzítették-e?Arra is választ kértünk, hogy készült-e külön rendőrségi jegyzőkönyv, rendőri jelentés vagy feljegyzés, és abban rögzítették-e az ellenőrzést, a bemutatott iratokat, valamint azt, hogy kik voltak jelen és alkalmazte-e kényszerintézkedést?
Hány másik ügyben alkalmazták ugyanezt az értelmezést?
A téli kilakoltatási moratórium főszabály szerint november 15-én kezdődik. A november 10-i kiürítés jogszerűsége szempontjából a június óta hatályos devizahiteles intézkedési tilalom a vitás kérdés. Az időzítés azért is közérdekű, mert felveti, hogy a téli moratóriumot megelőző napokban más szünetelő ügyekben is foganatosíthattak-e kiürítést a befejezett árverésre és az „utócselekmény” minősítésre hivatkozva.
A törvényi védelem megkerülésének lehetősége már júniusban felmerült az Országgyűlésben. Szabadi István „Mégis kilakoltathatnak devizahitel-károsultakat?” című kérdése olyan esetre vonatkozott, amikor a korábbi tulajdonossal szemben külön lakáskiürítési eljárás indult. Bódis Péter igazságügyi államtitkár szerint a devizahiteles védelem az ilyen eljárásra is kiterjedhet, ha az érintett a törvény hatálya alá tartozó követelés végrehajtása miatt vesztette el a tulajdonát. Válaszában úgy fogalmazott, hogy
„a TISZA-kormány nem engedi, hogy a devizahiteles-kilakoltatási moratóriumot jogi trükkökkel bárki kijátssza.”
Amennyiben Önt vagy hozzátartozóját devizahiteles végrehajtási ügyben lakáskiürítés fenyegeti, vagy a kiürítés már megtörtént, kérem, mielőbb vegye fel velem a kapcsolatot.
Telefonon a +36 30 281 2323 számon vagy e-mailben: iroda@drvarady.hu



